Music by Béla Bartók

Libretto by Béla Balázs

English Translation by Chester Kallman



THE  BARD (spoken)

Well, the lights are out; still, need I mention

That many of you are thinking of your lives,

Your problems, not of Bluebeard and his wives.

Listen, I must have your complete attention,

Ladies and gentlemen.


Once upon a time . . . four words, but four

That catch you. Admit it! Once upon a time . . .

The phrase is old, and yet it gives my rhyme

The tempting of a half‑open door.


Ladies and gentlemen,

Enter! A realm waits you that without you

Cannot come into being; the realm of myth!

Still thinking of your lives? There find them with

New meanings, for our story is about you,

Ladies and gentlemen.


You recall the story. Why? Because

Any tale that seems to teach us joy is brief,

We remember. Why repeat it? Well, grief

Is always new, and so is your applause,

Ladies and gentlemen.

(The curtain rises)

Enter. Start the music. Raise the curtain.

Put away your lives that you may find them. Lo!

Bluebeard’s castle! Soon you’ll see . . . but you know

The story, know the moral. Are you certain,

Ladies and gentlemen?

(A great circular hall in gothic style. On the right a steep stairway leading up to a small iron door. Right of the stairs are seven great doors of which three are on the right side of the stage, four on the left. No windows, no embellishments; the hall resembles a somber, empty cavern that has been hewn from rock. The stage is in darkness, into which the Bard disappears. Suddenly the little iron door springs open, and the figures of Bluebeard and Judith appear, dark against the open doorway.)


Megérkeztünk.—     Here ends our journey.

Ime lássad:      This, our goal and dwelling.

Ez a Kékszakállú vára.     This is Bluebeard’s castle.

Nem tündököl, mint atyádé.     Yes, the home you left was brighter.

Judit, jössz‑e még utánam?     Judith, are you still beside me?


Megyek, megyek, Kékszakállú.     Lead me, loved one, I will follow.


Nem hallod a vészharangot?     Loudly from afar the tocsin

Anyád gyászba öltözködött,     Tolls, your mother mourns your leaving;

Atyád éles kardot szíjjaz,     Arming is your aged father;

Testvérbátyád lovat nyergel.     Mounted is your younger brother.

Judit, jössz‑e még utánam?     Judith, are you still beside me?


Megyek, megyek, Kékszakállú.     Lead me, husband, I will follow.

(Bluebeard has come down the steps and turns toward Judith, who is still midway. The light from the doorway is on the staircase and both figures.)


Megállsz Judit? Mennél vissza?     Are you anxious? Do you linger?


(Pressing her hands to her breast)

Nem. A szoknyám akadt csak fel,     No, my wedding dress is long,

Felakadt szép selyem szoknyám.     A nail had caught it for a moment.


Nyitva van még fent az ajtó.     Open is the castle doorway.


Kékszakállú!      Bluebeard, hear me!

Elhagytam az apám anyám,     When I gave up my family,

Elhagytam szép testvérbátyám,     Denied my home and promised groom,

Elhagytam a völegenyem,     Nothing could make me hesitate:

Hogy váradba eljöhessek.     No, you led me and I followed.

Kékszakállú! Ha kiüznél,     O beloved, should you reject me,

Küszöbödnél megállanék,     I would remain before your doorway,

Küszöbödre lefeküdnék.     And there would mourn and there would perish.

(Bluebeard embraces her.)


Most csukódjon be az ajtó.     Let the door be shut behind us.

(The door closes. Now the hall is faintly lit, so that only Bluebeard and Judith and the seven doors can be seen.)


Ez a Kékszakállú vára!     At last we are in Bluebeard’s castle!

Nincsen ablak? Nincsen erkély?     Nowhere windows? Always somber?


Nincsen.     Always.


Hiába is süt kint a nap?     Never can the sun enter here?


Hiába.     Never.


Hideg marad? Sötét marad?     Ever icy? Darkness always?


Hideg, sötét.     Ever. Always.


(Coming forward)

Ki ezt látmá, jaj, nem szólna,     No one, could they read this omen,

Suttogó hír elhalkulna.     Would divulge what lay behind it.


Hírt hallottál?     Why speak of omens?


Milyen sötét a te várad!     Darkness rules within your castle.

(She feels her way along the walls; then, starting with fright:)

Vizes a fal! Kékszakállú!     Oozing water! Bluebeard, tell me

Milyen víz hull a kezemre?     Can it be that stone is weeping?

Sír a várad! Sír a várad!     Can a castle feel its sorrow?


Ugye Judit jobb volna most     Judith, had you wed the other

Völegényed kastélyában:     You would know a brighter castle

Fehér falon fut a rózsa,     Where the roses climb the turrets

Cseréptetön táncol a nap.     Lightly as the sound of laughter.


Ne bánts, ne bánts Kékszakállú!     Quiet, quiet, my beloved.

Nem kell rózsa, nem kell napfény!     What to me are roses, Bluebeard,

Nem kell rózsa, nem kell napfény!     Gleaming turrets, sun or laughter

Nem kell… nem kell… nem kell…     Without you? Nothing, nothing.

Milyen sötét a te várad!     But your castle reeks with darkness,

Milyen sötét a te várad!     Darkness and the air of exile,

Milyen sötét…     Stale and heavy.

Szegény, szegény Kékszakállú!     Must you, Bluebeard, live with sorrow?

(Sobbing, she kneels before him and kisses his hands.)


Miért jöttél hozzám, Judit?     Judith, what led you to come here?


Nedves falát felszárítom,     That the stone be done with weeping,

Ajakammal szárítom fel!     That the air once more be live,

Hideg kövét melegítem,     That the walls be warm, I came here

A testemmel melegítem.     That my lips may dry them, and my

Ugye szabad, ugye szabad,     Body warm them: Let me, Bluebeard!

Kékszakállú!     Let me, husband!

Nem lesz sötét a te várad,     Let the joyous light completely

Megnyitjuk a falat ketten.     Flood the darkness from your castle,

Szél bejárjon, nap besüssön,     Let the breeze in! Let the sun in!

Nap besüssön,     Soon, O soon,

Tündököljön a te várad!     The air itself will ring with blessings!


Nem tündököl az én váram.     Nothing will enlight my castle.


(Turning toward stage center)

Gyere vezess Kékszakállú,     Lead me further, my beloved.

Mindenhová vezess engem.     I would see your home completely.

(Reaching the center)

Nagy csukott ajtókat látok,     Ah! Seven sinister portals!

Hét fekete csukott ajtót!     Seven doors that bode of evil!

(Motionlessly, Bluebeard watches her.)

Mért vannak az ajtók csukva?     Tell me, Bluebeard, why you lock them?


Hogy ne lásson bele senkí.     That no eye may look behind them.


Nyisd ki, nyisd ki! Nekem nyisd ki!     Open, open, open them at once!

Minden ajtó legyen nyitva!     For me your doors must open

Szél bejárjon, nap besüssön!     That the spring‑tide may run through them!


Emlékezz rá, milyen hír jár.     Why do you ignore the omen?


A te várad derüljön fel,     All your castle must be opened,

A te várad derüljön fel,     Light must drive the dark before it,

Szegény, sötét, hideg várad!     Light must end the reign of darkness.

Nyisd ki! Nyisd ki! Nyisd ki!     Open! Open! Open!

(She raps at the first door. Suddenly a loud, deep moaning begins, such as might be produced by the wind in a long, low corridor.)

Jaj! Jaj! Mi volta ez?     Ah! Ah! What was it?

Mi sóhajtott? Ki sóhajtott?     Who is sighing? What moans in there?

Kékszakállú! A te várad!     Tell me, Bluebeard! Ah! your castle . . .

A te várad! A te várad!     Frightful, frightful . . .Chilling darkness . . .


Félsz‑e?     Frightened?


Oh, a várad felsóhajtott!     Ah! The very walls entreat me.


Félsz?     Frightened?


Oh, a vérad felsóhajtott!     Ah! As though they sighed with longing.

Gyere nyissuk, velem gyere.      Let us end it, we together . . .

Én akarom kinyitni, én!     No, the task is mine alone!

Szépen, halkan fogom nyitni,     Gently, softly, every door

Halkan, puhán, halkan!     Would I open, open . . .

Kékszakállú, add a kulcsot,     Bluebeard, give your keys to me

add a kulcsot, mert szeretlek!     And I will use them as I love you.

(She rests her head on his shoulder.)


Áldott a te kezed, Judit.     Grace be on your hand, my Judith!

(The keys clink in the darkness as he gives her one.)


Köszönöm, köszönöm!     Be thanked! Be thanked!

(She returns to the first door.)

Én akarom kinyitni, én!     Quickly I will open all.

(A sharp click is heard as the key turns in the lock, and deeper moans are heard.)

Hallod? Hallod? Jaj!      Listen, listen! Ah!

(The door opens noiselessly, making a blood-red gap in the wall, like a wound. From the opening a long streak of red light is cast across the floor.)


Mit látsz? Mit látsz?     What is there? What is there?


Láncok, kések, szöges karók,     Scourges, fetters, racks and thumbscrews,

Izzó nyársak…     Blood-encrusted.


Ez a kínzókamra, Judit.     Now you see my torture chamber.


Szörnyü a te kínzókamrád,      Bluebeard, this your torture chamber?

Kékszakállú!     Torture chamber?

Szörnyü, szörnyü!     Dreadful, dreadful!


Félsz‑e?     Frightened?


A te várad fala véres!     Look, your castle walls are bleeding,

A te várad vérzik! Véres…vérzik…     Stone itself is bleeding, bleeding.


Félsz‑e?     Frightened?


(Turns toward him, a clear-cut silhouette in the red light; then, quietly, in a determined tone:)

Nem! Nem félek.     No, I fear not.

Nézd, derül már. Ugye derül?     The light is come, here the light is,

Nézd ezt a fényt.     The light is here.

Látod? Szép fénypatak.     See! this stream of sunlight!

(She walks cautiously toward him along the stream of light; then dips her hands cup-wise into it.)


Piros patak, véres patak.     Blood it is that streams before us.



Nézd csak, nézd csak, hogy dereng már!     See, beloved! light before us!

Nézd csak, nézd csak!     There! O see it!

Minden ajtót ki kell nyitni!     Now for me the doors must open

Szél bejárjon, nap besüssön,     That the spring‑tide may run through them:

Minden ajtót ki kell nyitni!     All of them must open for me!


Nem tudod mi van mögöttük.     Do you know what they are hiding?


Add ide a többi kulcsot!     All the other keys, I want them!

Add ide a többi kulcsot!     Bluebeard, give me all the others.

Minden ajtót ki kell nyitni!     All the doors must open for me,

Minden ajtót!     Open quickly.


Judit, Judit, mért akarod?     Why do you so crave to have them?


Mert szeretlek!     Because I love you.


Váram sötét töve reszket,     Trembling seizes all the castle,

Nyithatsz, csukhatsz minden ajtót.     Trembling that is like a warning,

Vigyázz, vigyázz a váramra,     Open what you will, but Judith

Vigyázz, vigyázz miránk, Judit!     For us both, beware of danger.

(He gives her the second key; their hands meet in the red light.)


(going towards the second door)

Szépen, halkan fogom nyitni,     Gentle passion will unlock them

Szépen, halkan.     Softly, surely.

(The key is heard to turn, and the door opens noiselessly. A lurid reddish-yellow light appears and a second streak is cast across the floor.)


Mit látsz?     What is there?


Száz kegyetlen szörnyü fegyver,     Lances, arrows, swords and armor:

Sok rettentö hadi szerszám.     All the ghastly tools of warfare.


Ez a fegyveresház, Judit.     Now my armory is open.


Milyen nagyon erös vagy te,     Bluebeard, power is your birthright;

milyen nagy kegyetlen vagy te!     How ferocious is your power!


Félsz‑e?     Frightened?


Ver szárad a fegyvereken,     Blood is clinging to your armor,

Véres a sok hadi szerszám!     Blood on all of your store of weapons!


Félsz‑e?     Frightened?


(Turning toward him)

Add ide a többi kulcsot!     All the other keys, release them!


Judit, Judit!     Judith, Judith!


Itt a másik patak,      Once again the sunlight

Szép fénypatak. Látod? Látod?     Streams before us. See it! See it!

Add ide a többi kulcsot!     All the other keys, I want them!


Vigyázz, vigyázz miránk, Judit!     For us both, be careful, Judith!


Add ide a többi kulcsot!     Bluebeard, give me all the others!


Nem tudod, mit rejt az ajtó.     Do you know what they are guarding?


Idejöttem, mert szeretlek.     As I loved you, so I came with you,

Itt vagyok, a tied vagyok.     Here to be completely your own;

Most már vezess mindenhová,     Lead me on throughout your castle,

Most már nyiss ki minden ajtót!     Open every door within it!


Váram sötét töve reszket,     Trembling seizes all the castle,

Bús sziklából gyönyör borzong.     Joy that is alive, invades it.

Judit, Judit! Hus és édes,     Judith! Judith! Wounds, when open,

Nyitott sebbol vér ha ömlik.     Soothingly release their sorrow.


Idejöttem, mert szeretlek,     As I loved you, so I came here:

Most már nyiss ki minden ajtót!     All the other keys, release them!


Adok neked három kulcsot.     Three is all that I can give you.

Látni fogsz, de sohse kérdezz.     Use them now, unlock the doors, but

Akármit látsz, sohse kérdezz!     Never question what you see there.


Add ide a három kulcsot!     Give me what you will, but hurry!

(He holds out the keys, which she takes petulantly; then rushes to the third door, before which she pauses, undecided.)


Mért álltál meg? Mért nem nyitod?     Come, unlock it! Are you frightened?


Kezem a zárt nem találja.     No, the lock is in the shadow.


Judit, ne félj, most már mindegy.     Put fear aside; fate has willed it.

(She turns the key. The third door opens with a deep, mellow boom. Bright golden light shines from the opening, and a third streak is thrown across the opening.)


Oh, be sok kincs! Oh, be sok kincs!     Fabulous riches! Infinite wealth!

(She kneels, delves about and brings out jewels, a crown and a splendid mantle, which she places before the door.)

Aranypénz és drága gyémánt,     Golden ducats, pearls and rubies,

Bélagyönggyel fényes ékszer,     Luxuries of splendid raiment,

Koronák és dús palástok!     Flashing crowns of fiery diamonds!


Ez a váram kincsesháza.     Now you see my treasure chamber.


Mily gazdag vagy Kékszakállú!     Who could ever count your riches!


Tiéd most már mind ez a kincs,     Yours are all the riches you see;

Tiéd arany, gyöngy és gyémánt.     Crown your splendid youth with diamonds!


(rising in dismay)

Vérfolt van az ékszereken!     Blood is smeared on all your treasures!

Legszebbik koronád véres!     The crown of diamonds is bloody!

(She turns toward him in amazement, showing signs of increasing trepidation. Then, quickly, she turns to the fourth door and opens it.)


Nyisd ki a negyedik ajtót.     Let the fourth door now be opened!

Legyen napfény, nyissad, nyissad…     Let the light in! Open! Open!

(Flower-laden branches swing in from the open door, through which a bluish-green light is cast across the floor.)


Oh!  Virágok! Oh! Illatos kert!     Ah! Wonderful! Here, here within the walls,

Kemény sziklák alatt rejtve.     Hedged by gloominess, a garden!


Ez a váram rejtett kertje.     Now you see my secret garden.


Oh! Virágok!     How magical!

Embernyi nagy liljomok,     Lily, rose and daffodil,

Hus‑fehér patyolat rózsák,     Flowers, everywhere flowers,

Piros szekfük szórják a fényt.     That perfection could not enhance.

Sose láttam ilyen kertet.     Never dreamed I such a garden.


Minden virág neked bókol,     Yours and yours alone the garden

Minden virág neked bókol.     That each flower be a tribute;

Te fakasztod, te hervasztod,     Rose and lily wait your hand

Szebben újra te sarjasztod.     To renew their fragrant beauty.

(Judith suddenly bends over the flowers.)


Fehér rózsád töve véres,     Blood is seeping through your garden,

Virágaid földje véres!     Blood beneath each rose and lily!


Szemed nyitja kelyheiket,     At your glance they reawaken

S neked csengetyuznek reggel.     Wearing beauty, paying homage.


Ki öntözte kerted földjét?     Who has bled upon your garden?


Judit szeress, sohse kérdezz.     Do not ask what is forbidden.

Nézd, hogy derül már a váram.     Greet the daylight we are given:

Nyisd ki az ötödik ajtót!     Judith, go, unlock the fifth door!

(Judith walks boldly to the fifth door and opens it. Once open, it discloses a high bay window overlooking a wide stretch of country. Bright light floods the hall.)


(Dazzled, shading her eyes with both hands)

Ah!     Ah!


Lásd ez az én birodalmam,     That is my domain you see there:

Messze nézo szép könyöklom.     Gaze as far as that horizon;

Ugye hogy szép nagy, nagy ország?     All is mine, all mine its grandeur.



Szép és nagy a te országod.     Your domain is endless, Bluebeard.


Selyemrétek, bársonyerdok,     Woods and ploughland, lea and pasture;

Hosszú ezüst folyók folynak,     Long, entwining river-valleys;

És kék hegyek nagyon meszze.     Blue beyond the park, the mountains.


Szép és nagy a te országod.     Your domain is lovely, Bluebeard.


Most már Judit mind a tied,     Yours and yours alone its vastness:

Itt lakik a hajnal, alkony,     There, to comfort all your hours,

Itt lakik nap, hold és csillag,     Nature will herself befriend you,

S leszen neked játszótársad.     Make the moon and stars your servants.


Véres árnyat fel a felho!     Red as blood, the clouds have gathered!

Milyen felhok szállnak ottan?     Bluebeard, tell me where they come from!


Nézd, tündököl az én váram,     See, bright at the benediction

Áldott kezed ezt muvelte,     Wrought by your hands, sunlight, sunlight

Áldott a te kezed, áldott.     Here! Oh, Judith, bless you, bless you!

(He opens his arms.)

Gyere, gyere, tedd szívemre.     Let my grateful arms embrace you!


De két ajtó csukva van még.     Two doors still remain unopened.


Legyen csukva a két ajtó.     Leave the doors in peace, my Judith!

Teljen dallal az én váram.     Let the castle ring with music!

Gyere, gyere, csókva várlak!     Come, my open arms are waiting!


Nyissad ki még a két ajtót!     Let the doors be open also!


Judit, Judit, csókra várlak.     Judith, let your kiss redeem me:

Gyere, várlak. Judit, várlak!     Let me hold you, let me love you!


Nyissad ki még a két ajtót!     Let the other doors be opened!


(Letting his arms fall)

Azt akartad, felderüljön;     Was not your wish that the light come?

Nézd, tündököl már a váram.     See, everything is warm with light.


Nem akarom, hogy elottem     I would not that even one

Csukott ajtóid legyenek!     Of all your doors remain forbidden.


Vigyázz, vigyázz a váramra,     Never, never may this castle

Vigyázz, nem lesz fényesebb már.     Know more light than at this moment.


Életemet, halálomat,     Nothing matters, life nor death,

Kékszakállú.     To my demanding.


Judit! Judit!     Judith!


Nyissad ki még a két ajtót,     No, the other doors must open,

Kékszakállú, Kékszakállú!     Now must open, Bluebeard, quickly!


Mért akarod, mért akarod?     Ask me no more! No, I beg you,

Judit! Judit!     Judith, Judith!


Nyissad, nyissad!     Open, open!


Adok neked még egy kulcsot.     One more key is all I give you.

(Judith stretches her hand out in silent appeal: Bluebeard gives her the key. She goes to the sixth door. As soon as the key is turned, a deep moan is heard. Judith recoils.)


Judit, Judit, ne nyissad ki!     Judith, Judith! Leave its secret!

(Judith returns determinedly to the door and opens it. As though a shadow has crept over the hall, the light grows lower.)


Csendes fehér tavat látok,     Waters, gray, unmoving, mournful

Mozdulatlan fehér tavat.     Waters, mournful, silent waters,

Milyen víz ez Kékszakállú?     Waters still and dead: What brought them?


Könnyek, Judit, könynyek, könnyek.      Weeping brought them, Judith, weeping.


(With a shudder)

Milyen néma mozdulatlan.     Never a lake so mute and lifeless . . .


Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.     All of teardrops, Judith, teardrops.


Sima fehér, tiszta fehér.     Comfortless, opaque and sterile . . .


Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.      Tears of sorrow, Judith, sorrow.

(Judith turns and looks into Bluebeard’s eyes. He slowly opens his arms.)


Gyere Judit, gyere Judit,     Come, my arms are open, Judith,

Csókra várlak.     Warmly, waiting . . .

(Judith remains silent and motionless.)

Gyere várlak, Judit, várlak.     Judith, Judith, how I love you!

(Judith remains as before.)

Az utolsót nem nyitom ki.     The last door will not be opened—

Nem nyitom ki.     Locked forever.

(Judith, her head drooping, walks slowly toward Bluebeard and nestles appealingly in his arms.)


Kékszakállú . . . Szeress engem.     Love me, hold me. Bluebeard, hold me.

(Bluebeard closes his arms about her. Long embrace.)


(Resting her head on his shoulder)

Nagyon szeretsz, Kékszakállú?     Do you love me, truly love me?


Te vagy váram fényessége,     Life you are and light, my Judith.

Csókolj, csókolj, sohse kérdezz.     Kiss me, trust me, ask me nothing.

(Long embrace)


Mondd meg nekem Kékszakállú,     Tell me, were there any who

Kit szerettél én elottem?     Possessed your love before me, Bluebeard?


Te vagy váram fényessége,     Fate has willed the light you bring me,

Csókolj, csókolj, sohse kérdezz.     Judith. Love me, ask me nothing.


Mondd meg nekem, hogy szeretted?     Tell me, were the other women

Szebb volt mint én? Más volt mint én?     Lovely as I? Lovelier still?

Mondd el nekem Kékszakállú.     Did you love them more than Judith?


Judit szeress, sohse kérdezz.     Ask no more. Be loved and love me.


Mondd el nekem Kékszakállú.     Tell me! I must have an answer!


Judit szeress, sohse kérdezz.     Judith, love me! End your questions.


(Disengaging herself quickly)

Nyisd ki a hetedik ajtót!     Open the seventh and last door!

Tudom, tudom, Kékszakállú,     Now I know what waits behind it,

Mit rejt a hetedik ajtó.     Now I know its fateful secret!

Vér szárad a fegyvereken,     Blood is on your gems and weapons;

Legszebbik koronád véres,     Blood besmears your flower garden;

Virágaid földje véres,     Over your domain’s expanses

Véres árnyat vet a felho!     Blood encroaches like a shadow.

Tudom, tudom, Kékszakállú,     Now I know whose tears of sorrow

Fehér könnytó kinek könnye.     Fill the lake with mournful silence:

Ott van mind a régi asszony     There lie all your former wives,

Legyilkolva, vérbefagyva.     They lie in blood, the blood of murder!

Jaj, igaz hír, suttogó hír.     Woe! How true were my forebodings!


Judit!     Judith!


Igaz, igaz!     True, the omen!

Most én tudni akarom már.     I demand the truth before me!

Nyisd ki a hetedik ajtót!     Let the seventh door be opened!


Fogjad . . . Fogjad . . . Itt a hetedik kulcs.     Here . . . here . . . take the last of the keys.

(Judith looks fixedly at him, without moving.)

Nyisd ki, Judit. Lássad oket.     When the door is open, Judith,

Ott van mind a régi asszony.     You will see my other wives.

(Judith remains a while undecided. Then, with a trembling hand, she takes the key and, faltering, goes to the seventh door, which she opens slowly. As the lock clicks, the fifth and sixth doors close gently with a low moaning noise. The stage grows darker. Only the light from the four doors which remain open illuminates the scene. The seventh door now swings open, shedding a pale, bluish light on Judith and Bluebeard.)


Lásd a régi asszonyokat     Now you see the other women;

Lásd, akiket én szerettem.     They possessed my love before you.


(Recoiling, astonished)

Élnek, élnek, itten élnek!     Living, living, they are living!

(From the seventh door, the wives appear, three in number, splendidly adorned with crowns, mantles and jewels. They are pale. They advance in single file, proudly and slowly, and come to a stand in front of Bluebeard, who sinks to his knees.)


(As in a dream, with open arms)

Szépek, szépek, százszor szépek.     Lovely visions! Beauty tends you:

Mindig voltak, mindig élnek.     Live in beauty, unforgotten!

Sok kincsemet ok gyujtötték,     You have gathered all my riches;

Virágaim ok öntözték,     Wrought the fragrance of my garden;

Birodalmam növesztették,     Brought me land and armed my power;

Övék minden, minden, minden.     Yours is my domain and being!


(Anxious and overwhelmed, standing in a row with them.)

Milyen szépek, milyen dúsak,     Power, beauty, riches, magic!

Én, jaj, koldus, kopott vagyok.     Beggar-wise, I stand before them.


(Rising; in a tremulous voice)

Hajnalban az elsot leltem,     She, the first, I found at morning,

Piros szagos szép hajnalban.     Garlanded with early roses.

Övé most már minden hajnal,     Now the lucid cloak of morning

Övé piros hus palástja,     Decked with hawthorn and with roses,

Övé ezüst koronája,     Now its diadem of dew,

Övé most már minden hajnal.     Are hers forever, hers in beauty!


Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam!     Vain, that anyone compare us.

(The first wife withdraws.)


Másodikat délben leltem,     She, the second, came at midday,

Néma égo arany délben.     Bright with raiments of its fire.

Minden dél az övé most már,     Now the noon’s resplendent mantle

Övé nehéz tuzpalástja,     Heavy with the flame that lights it,

Övé arany koronája,     Now its crown of ardent gold,

Minden dél az övé most már.     Are hers forever, hers in beauty!


Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam!     Vain, that anyone compare us.

(The second wife withdraws.)


Harmadikat este leltem,     She, the third, I found at evening,

Békés bágyadt barna este.     Troubled in the calm of twilight.

Övé most már minden este,     Now its dusky cloak of sorrow,

Övé barna búpalástja,     Now its peaceful crown of shade,

Övé most már minden este.     Are hers forever, hers in beauty!


Jaj! szebb nálam, dúsabb nálam.     Vain, that anyone compare us!

(The third wife withdraws. Bluebeard remains standing before Judith. They look into each other’s eyes.)


Negyediket éjjel leltem,     She, the fourth, I found at nightfall . . .


Kékszakállú, megállj, megállj!     Say no more! Have mercy, mercy!


Csillagos, fekete éjjel.     Star-lit was the calm around her . . .


Hallgass, hallgass, itt vagyok még!     Hear me! Listen! I am still here!


Fehér arcod sütött fénnyel     Chastened light upon your features,

Barna hajad felhot hajtott,     On your hair, a candid shadow,

Tied lesz már minden éjjel.     Both proclaimed the night your kingdom.

(From the sill of the third door he fetches the crown, the cloak and the jewels. The third door closes.)

 (Throwing the mantle over her shoulders)

Tied csillagos palástja,     Now the night’s own starry mantle,


Kékszakállú nem kell, nem kell!     Do no more! In mercy, Bluebeard!


(Placing the crown upon her brow)

Tied gyémánt koronája.     Now its crown


Jaj, jaj, Kékszakállú vedd le!     Bluebeard! Not the crown of diamonds!


(Placing a pendant about her neck)

Tied a legdrágább kincsem.     And moon-bright gems, are yours forever, yours in beauty!


Jaj, jaj, Kékszakállú vedd le!     Pity, Bluebeard! Not the jewels!


Szép vagy, szép vagy, százszor szép vagy,     Lovely vision! Beauty tends you:

Te voltál a legszebb asszony,     Best of all, most loved of any,

A legszebb asszony!     My love, my Judith!

(They remain looking into each other’s eyes. Then Judith, almost collapsing under the weight of the mantle, her head sinking under the diamond crown, marches slowly along the streak of light toward the seventh door through which the other wives had vanished. The door closes.)


És mindeg is éjjel lesz már . . .     Night. Nothing but darkness is there,

Éjjel . . . éjjel . . .      Endless darkness . . .

(The darkness creeps over the stage, engulfing Bluebeard.)


Music by Béla Bartók

Libretto by Béla Balázs

English Translation by Chester Kallman

© Copyright 1921 by Universal Edition; Copyright renewed. Copyright and renewal assigned to Boosey & Hawkes Inc.

Reprinted with permission